A külsőkkel még csak-csak elbánunk, no de a belsőkkel ... Amikor vágyaink, álmaink, elkötelezettségeink ütköznek. Mi a fontosabb? Anyagi biztonság, család? Új karrier vagy kiszámíthatóság? Péter vagy Tamás? És akkor ezek még csak az egyszerűbb esetek voltak, hisz konfliktusba kerülhetnek régi emlékeink, döntéseink épp úgy, mint egyes céljaink, vágyaink, vagy az, amit hiszünk sorsunkról, lehetőségeinkről.
Sajátosságuk, hogy mindegyik kizárólagosságra törekszik, vagy legalább is arra, hogy minden mást megbénítson, lehetetlenné tegyen, ha már ő nem lehet egyeduralkodó. Ezek összeférhetetlen versenyzők: mind az időnkre, energiánkra pályáznak.
A belső konfliktus több különböző szinten is jelentkezhet – rendszerint egyszerre többön is. Hitek, értékek szintjén: „nagyon fontos számomra az egészség, de erre a cigire még azért rágyújtok”. „Mindent megteszek az anyagi biztonságért, de nem a gyerekeimre szánt idő terhére”. „Itt születtem, ez a hazám, de itt a gyermekeimnek nincs jövője.”
Képességek szintjén: „meg kéne már tanulnom franciául, no de ezzel a nyelvérzékkel”. „Fontos a matek vizsga, de sík hülye vagyok hozzá”. „Jó lenne találni valakit, no de ebben a korban már”.
De sokszor az egyszerű cselekvések szintjén is: „facebookozzak még egy órát, vagy megírjam a leckém”.
De gyakorta az identitások is ütközhetnek: „feleség, szerető, anya, dolgozó nő”
Általában egész jól ellavírozunk a különböző késztetések jéghegyei között, s csak néha játszunk Titanikot – de akkor nagyon.
Sok esetben ez olyan, mintha két részre szakadtunk volna belül. Mintha két megvadult elme csatázna bennünk: „jól érzem magam a szeretőm karjai között, vágyok minden vele töltött pillanatra, de az életem, a gyerekeim otthon vannak”. S ezek a részek elkülönülnek egymástól, saját értékrendet, képességek tárházát, viselkedés mintákat, szokásokat alakítanak ki. Néha magunkra se ismernénk „józan pillanatainkban”.
Nehéz megúszni ezt neurózis nélkül – vagy ki-ki az épp divatos, s közkeletű nyavalyák közül választhat magának címkét. Egy biztos, a belső konfliktus már önmagában is bénító erejű stressz forrás. Ami a külső viselkedésünkre is kihat, korlátoz, irracionális döntésekre vezet. És nagyon nehezen feloldható helyzetekbe sodor. Ami csak további stressz.
És a stressz hajlamos megjelenni testi tünetekben, betegségekben, oka nincs fájdalmakban. Mi meg csak vergődünk, mert bárhogy is döntünk, rosszul döntünk: valamit, ami szinte már mi voltunk, elveszítünk. Ilyenkor tud az ember az okos szavaktól, megnyugtató együttérzéstől is falra mászni.
Sajnos, az ilyen konfliktusok nem oldhatók meg az egyik nyer, másik veszít alapon, s mivel mindkettő teljes embert igényelne, így a „nyertes-nyertes” megoldás is kizárható: csak bukni lehet. Vagy mégse.
Először is, próbáljuk meg kívülről nézni magunkat – talán úgy, mintha egy helikopterről tekintenénk le, vagy egy mozi vásznán látnánk önmagunkat, s jeleneteinket. Néha még az is előfordul, hogy önmagában ez megoldja a gondot. De ha azt nem is, legalább szusszanásnyi időt adhat. Amit érdemes kihasználni.
- Bár lehet, a kérdés triviális, de azért fontoljuk meg a válasz: „Mi változik az életünkben, amikor ezt a belső konfliktust kiiktattuk?” Mit jelent ez? Mihez visz közelebb? Honnan fogjuk tudni, hogy tényleg kiiktattuk? Mit látnak majd ebből mások? Mit szólnak hozzá? Akarjuk mi ezt egyáltalán? Megérdemeljük, hogy végre megszabaduljunk ettől?
- Azonosítsuk azt a részünket, amely leginkább elszenvedi ezt a helyzetet. A belső konfliktusok mindig stresszel járnak együtt, ami – már igen rövid idő alatt is – megjelenik, mint valamilyen kellemetlen testi érzés: feszültség, fájdalom, zsibbadás, vagy bármi, nem túl komfortos érzés. Hol jelentkezik ez most a testünkben? Érintsük meg könnyedén.
Alapvetően hedonisták vagyunk – bár ez, pl. egy ilyen helyzetben nem nagyon látszik rajtunk. Ebből az is következik, hogy az egymással konfliktusba keveredett részeink külön-külön jó szándékúak, valami jót szeretnének számunkra elérni. (Mint tudjuk, a pokol tornáca is …) Érdemes lehet belegondolni, mi lenne, ha nem így lenne, az egyik valamilyen pocsék dolgot akarna, vagy mindkettő. Nem lenne konfliktus: hanyatt-homlok hagynánk ott.
- Amennyire lehet, pontosan tisztázzuk, mi az a jó szándék, amit ezek a részek el akarnak érni. Az se baj, ha az elemzésedet írásban rögzíted. Mit akar „A”, mit akar „B”. Válasszuk ki az egyiket, mondjuk az „A”-t (természetesen ugyanezt majd a „B”-vel is). Ez a rész is „leképeződik” valahol a testünkben – hisz ő is frusztrációnk egyik forrása: stresszt okoz.
- Keressük meg, hol jelentkezik ez a rész a testünkben… érintsük meg
- Készítsünk gondolatban egy szimbólumot, ami kifejezi, megjeleníti a lényegét
- Helyezzük el valahol magunkon kívül a térben. Figyeljük meg, hol, tőlünk milyen távolságban találja meg a helyét. (Segít, ha arra a helyre leraksz pl. egy üres lapot)
- Köszöntsük illő tisztelettel, tudva, hogy jót akar nekünk, s kérdezzük meg, hogy pontosan mi az a jó, amit ő el akar érni számunkra.
- Figyeljük meg, hogy a szándék milyen szinten jelent változást.
- Mit szeretne (máskép) csinálni? Hogyan szeretné? Miért? Mely részünket szeretné aktívabban használni?
Utána csináljuk meg ugyanezt a konfliktus „B” szereplőjével is.
Azután, hogy tisztáztuk mindkettő pozitív szándékát és azt, milyen szinten jelentkeznek
- Figyeljük meg a két szimbólum egymáshoz képesti elhelyezkedését, távolságát is.
- Alakítsunk ki egy „A”-tól is „B”-től is független, biztonságos „meta pozíciót”, mondjuk „X”-et. (Itt is tud segíteni egy üres lap lerakása)
- Győződjünk meg arról, hogy „A” és „B” is kölcsönösen elismerek egymás jó szándékát. (Ha ez véletlen nem így történik, akkor tekintsük „A” és „B” dolgot egy „külső konfliktus” két szereplőjének, és alkalmazzuk rá a megfelelő technikát, majd térjünk vissza a 6.ponthoz)
- Maguk a pozitív szándékok rendszerint nem ellentétesek egymással, sokkal inkább egymás kiegészítői. Ugyanakkor azon a logikai (gondolati) szinten, amelyen létrejöttek, nem integrálhatók – ha megtehető lenne, már rég megtettük volna, s nem lenne belső konfliktus. Mi az a közös, fölé rendelt jó dolog, amit mindketten akarnak, ami „A”-t is, „B”-t is magában foglalja, s lehet, még náluk is több?
- Ellenőrizzük, hogy mindkét részünk elfogadja-e ezt a közös fölérendelt pozitív szándékot. (Álljunk először az egyik, majd a másik helyére – itt segítenek a lapok – és ha kell, módosítsunk a megfogalmazáson)
- Ellenőrizzük, hogy nekünk megfelel-e ez a közös pozitív szánék, mi változik az életünkben, ha ez maradéktalanul megvalósul (pl. az 1. pont szerinti kérdésekkel járjuk körbe – s ha kell, módosítsunk a megfogalmazáson)
- Az „X” pontban tartózkodva, dolgozzunk ki legalább három alternatív módot, utat (lépések sorozatát) a közös fölérendelt pozitív szándék elérésére.
- Vizsgáljuk meg, hogy alakul most „A” és „B”
- Lépjünk vissza most saját bőrünkbe – ki-ki a sajátjába, ha lehet.
- Mi lesz az első lépés, amit a közös fölérendelt pozitív szándék elérése érdekében teszünk?
- Mikor?
- Mi lesz rá a bizonyíték, hogy jó úton járunk?
- Mi változik ezáltal az életünkben
És folytassuk a lépéseket, míg célba nem érünk.
Utolsó kommentek